Nyitóoldal > Cégünkről > Sajtómegjelenéseink

Álláskeresés telefonon

NSZ • 2003. november 29. • Szerző: Hajba Ferenc

Ismeretlenül felhívott egy huszonöt éves szekszárdi tanítónő, s elszántan közölte velem: krupié szeretne lenni. Esetleg programszervező vagy mixernő a bárban. Sok sikert kívántam neki, és óvatosan megkérdeztem tőle: mi közöm van nekem ehhez? Sok, felelte a hölgy, írtam ugyanis egy információt a Bezenye és Hegyeshalom területére tervezett, Euro Vegasként is emlegetett amerikai mintájú Kristályvárosról. Adjam már meg a befektetők, de még inkább a majdani működtetők telefonszámát, címét, hogy jelentkezni tudjon náluk – kérte a tanítónő.

Alig tettem le a telefont, nem sokkal később újra muzsikált a mobil. Egy debreceni közgazdász jelentkezett az Euro Vegas működtetőinek címéért, őt aztán követték a többiek. Heteken át napi tizenöt-húsz telefont kaptam az ügyben.

Ekkor kezdtem el utánanézni, hogy kik azok az emberek, akik azonnal lecsapnak az első hírre, hirdetésre, s telefonon próbálják meg mások elől elcsípni a remélt állásokat. Hogyan lesz valakiből önmaga fejvadász cége? Kialakult-e Magyarországon – akár kényszerből, akár tudatosan – a telefonos önajánlások, álláskeresések kultúrája?

–Cégismertetőkkel, szaknévsorokkal, telefonkönyvekkel van tele a táskám – mondta egy vékony, de elszánt női hang a telefonba, miután a bezenyei Euro Vegasról érdeklődött tőlem. – Hajnalban megveszem az újságokat, harminc-negyven céget hívok fel, ajánlom magamat, próbálkozom. Ügynökölök a saját képességeimmel, de igen kevés rá a vevő.

 

Megkérdezem, hogy mi a végzettsége. Úgy sorolja, mintha éppen most töltené ki az amerikai típusú önéletrajzot. A gimnázium után tanítóképzőt végzett, majd fizetős humánmenedzser szakon szerzett diplomát. Középfokon beszéli az angolt, van jogosítványa, s tudja használni a legismertebb számítógépes programokat. Egy ideig dolgozott napközis tanárként, de lejárt a szerződése, elküldték. Telefonos marketinggel is kísérletezett, külföldi borokat próbált meg rásózni a vevőkre, ám ez a munka sem hozta meg a remélt anyagi és szellemi sikert.

 

–Elmentem egy biztosítóhoz üzletkötőnek. Annyi előnyöm származott belőle, hogy megtanultam a telefonos kapcsolatfelvétel praktikáit, lélektanát, és gyakorlatot szereztem benne – meséli, kiesve munkahelykereső szerepéből. – Ezt próbálom meg kamatoztatni, amikor telefonon érdeklődöm, és ajánlom magamat. Eljutottam odáig, hogy csak érdekes és jól fizető munkákat célzok meg.

–A telefonos beszélgetésnek az az előnye, hogy valamit válaszolni kell a vonalban lévő érdeklődőnek – magyarázza egy pályakezdő debreceni közgazdász. – Ha levelekben küldöm szét az önéletrajzomat, a kutya sem válaszol rá. Az e-mail bizonyos esetekben célravezetőbb, ott gyakrabban igazolják vissza az ember jelentkezését, de leginkább azt közlik: nyilvántartásba vettük, értesítjük majd, ha a végzettségének megfelelő állást hirdetünk. Aztán soha többet nem jelentkeznek. A telefon másik végén lógó illetékesnek azonban a hanghordozásán is érzi az ember, van-e valami esélye, vagy nem érdemes tovább próbálkoznia. Általában ez utóbbi a gyakoribb.

Vajon a világcégeknél működik-e ez a telefonos gyakorlat? Erre kerestem a választ Magyarország legnagyobb exportőrénél, a győri székhelyű Audi Hungariánál. A multinacionális vállalat folyamatosan hirdet állásokat, amelyeket eddig még mind be tudott tölteni.

 

–Ez az Audi hírnevének is köszönhető – állítja Póczak Anita, a vállalat személyügyi referense. – Állásainkra az ország minden részéből jelentkeznek, tapasztalataink szerint a tősgyökeres budapestiek a legkevésbé mobilak. Miskolcról könynyebben szerzünk szakembereket Győrbe, mint a közeli Budapestről.

 

Póczak Anita szerint a pályakezdő fiatalok nem tudják, vagy nem merik megfogalmazni, mennyit érnek. Nem csupán telefonon nem mondják meg bérkívánalmaikat, de a társaság standard kérdőívén is üresen hagyják az erre szolgáló rubrikát. Pedig jó felvételi ajánlólevél, ha valaki tisztában van képességével, azzal, hogy tudása mennyit érhet a saját megítélése alapján.

 

Megkérdezem a referenstől: a telefonon jelentkezők hivatkoznak-e valakire, megneveznek-e ajánlókat?

–Általában nem, pedig a német vállalati kultúrában a referenciáknak – legyenek azok cégek vagy személyek – komoly hagyományuk van. A referencia bemutatása nem azonos a protekcionizmussal – állítja Póczak Anita.

A bezenyei Euro Vegas iránt érdeklődő másik lány telefonos reggelét követem végig. Ő a gimnázium után sikertelenül felvételizett az egyetem pszichológia szakára, s néhány egyéb próbálkozás után művelődésszervezői szakot végzett. Egyetlen állásajánlatot nem kapott tanult szakmájában. Most ül szülei lakásának egyik kisszobájában, s onnan telefonon át próbálja meggyőzni saját nélkülözhetetlenségéről a munkaadókat.

 

Rutinos telefonáló, nem csekély lélektani ismeretekkel és érzékkel megáldva. Nem érdeklődik, hanem konkrét feladatra ajánlja magát. Olyanra is, amely eddig nem létezett az adott cégnél.

 

Mielőtt tárcsázna, kioktat a telefonos álláskeresés szabályairól.

 

–Az első lépés, hogy az ember megszerezze a személyügyi vezető telefonszámát, mert ha a központ kapcsol, az komoly lélektani hátrány. A közvetlen számhívás a bennfentesség érzetét kelti. A vezető nevét úgy tudom meg, hogy felhívom a központot, és közlöm velük: meghívót szeretnék küldeni az osztályvezetőnek, pontosítsuk a nevét és a telefonszámát. Utána határozott, jól érthető, kedves bemutatkozás következik. A vezetőt vezetékneve alapján kell keresni, s azonnal úgy szólítani. Ez bizalmat kelt. Mindenki imádja a saját nevét hallani. Pár perccel később már a beosztása szerint szólítom. Ezeknek az embereknek a nevéhez a rangjuk is hozzátartozik. Megtisztelem őket vele, ha ezt használom. Nem mentegetődzöm, hogy bocsánat a zavarásért. Ez udvarias formula, de azonnal kiosztja a szerepeket. Ha határozottan szólítom, s érdeklődöm, akkor előbb azon töri a fejét, kell-e ismernie, vagy ajánlott-e már neki valaki fontos ember. Ha van valami remény a további tárgyalásra, soha nem szabad elfogadni azt a javaslatot, hogy majd visszahívom. Inkább én hívom, s kicsikarok tőle egy időpontot. Na, akkor kezdem.

Kinyitja a cégregisztert. Tegnap a 85. oldalig jutott, persze kevés telefonszámot tárcsázott, a tevékenység alapján erősen szelektált. Két biztató ígéretet kapott. Az egyik helyen azt kell kivárnia, megfelel-e a próbaidős pályakezdő, a másikon egy korengedményes nyugdíjazás ügymenetéig kértek türelmet. A lány azonban nem áll le. Egy bevásárlóközpont a kiszemelt munkahely. Hamar lerázza a személyzetis hölgy, arra hivatkozva, hogy pénztárost keresnek három hónap próbaidővel. Más nem kell nekik.

–A nőkkel nehezebb – sóhajt a lány. – A nők ritkábban jutnak hatalomhoz, mint a férfiak, ha viszont pozícióba kerülnek, ezt a szerepüket szerintem még a hálószobában sem vetik le, annyira ragaszkodnak hozzá. A nő jobban szereti megmutatni, hogy ő valaki. Pláne egy másik nővel szemben.

 

Most egy autószalont hív. A tulajdonoshoz kapcsolják. Hangot talál vele. Alkalmi munkára, bemutatók szervezéséhez tudnák használni, de ez a feladat nem érdekli a lányt.

 

A következő célpont egy szálloda. Animátornak vagy programszervezőnek jelentkezik.

 

–Tudja, kisasszony, régebben németek jártak hozzánk, költöttek és érdeklődtek. Most inkább spanyolok, akik nem nálunk fogyasztanak, és nem veszik igénybe a programjainkat sem. Próbálkozzon gyógyfürdőkkel, ott még maradt német vendég – kapja a jóindulatú tanácsot a szállodából.

 

Egy ingatlanforgalmazó és kivitelező cégnél figyelmesen végighallgatják.

 

–Éppenséggel kellene nekünk egy ember – győzködi önmagát is a vonalvégre került egyik tulajdonos. – Ügyintézőnek, kijárónak, a szomszédokkal való kapcsolattartónak. Egyre nehezebb építeni bármit, a szomszédok nem akarják, hogy a családi ház helyett 14 lakásos társasházat húzzunk fel. A kivitelezőnek nincs ideje állandóan tárgyalgatni velük. A hatóságokat még csak elintézzük, de a lakókkal is meg kellene állapodni, hogy mondjanak le a fellebbezési jogukról. Az építtető közösségekkel, a majdani beköltözőkkel is szót kellene érteni, hogy dobjanak össze egy-kétmilliót a szomszédoknak, azzal befogjuk a szájukat, s akár két évet is nyerhetünk vele, ha nem futkosnak a bírósághoz. No, jöjjön be, hölgyem, beszéljünk róla.

 

A lány érzi, hogy most már ő van nyeregben.

 

–Megérhet egy beszélgetést – mondja hűvösen a telefonban. – Holnap egy világcéghez megyek interjúra – meg is nevezi, hogy hová –, ha utána megfelel, útba ejtem magukat. Négy és öt között, de lehet, hogy kések.

 

–Itt már megfordult a szerep, ők akarnak engem. Nem rossz kezdet. És még csak kilenc óra – mondja elégedetten, miután leteszi a kagylót.

 

Egy alternatív gyógyközpont jön a sorban. Természetgyógyász férfi van a vonal másik végén. Úgy beszél, mint ha hipnotizálna.

 

–Mire gondol? – kérdezi a lánytól.

 

–A népszerűsítésükre. Nemigen ismerik a szolgáltatásaikat a környéken. Telefonon ajánlanám az allergiagyógyításukat. Rábeszélném az embereket a vizsgálatra, kezelésre. Mondanék egy-két referenciát, ami bizalmat kelt.

 

A természetgyógyász kissé eltűnődik:

 

–Allergiások jönnek, azzal nincs gond. Hanem a vastagbéltisztításunk előnyeit még nem ismerik az emberek, pedig szépíti a bőrt, megelőzi a komolyabb bélbajok kialakulását. Látja, azt lehetne népszerűsíteni. Százalékot kapna a betegek után. Mit szól hozzá?

 

–Semmit – mondja a lány. – Jutalékos munkát nem vállalok.

Milyen személyiségképet rajzolhat egy telefonos beszélgetés a jelentkezőről? Erről kérdeztem Varga Gábor pszichiáter főorvost, a Széchenyi Egyetem magatartás-kutatással foglalkozó főmunkatársát, aki a Nemzetközi Telefonos Lelkisegély-szolgálatok Szövetsége (IFOTES) elnökségének magyarországi képviselője.

A pszichiáter szerint a magyarországi munkaadók nagy többsége nem foglalkozik azzal, hogy a telefonos beszélgetések alapján fölvázolja a jelentkező személyiségképét. Ehhez persze az kellene, hogy a legfontosabb adatok kikérdezése után tágabb témákról beszélgessenek a jelölttel. Ilyenkor az a szabály, hogy a hívást fogadó, aki többet akar tudni a másikról, a beszélgetésnek legalább a nyolcvan százalékában hallgatóvá váljon.

Sokat elárul a jelentkező személyéről az általa használt, bizonytalanságot jelző szavak gyakorisága. Jól megállapítható az is, hogy mennyire érvényesül a központi célképzet rendező ereje, vagyis következetesen és kulturáltan tudja-e a jelentkező abba az irányba terelni a beszélgetést, ahová ő el akar jutni.

–Fontosak és árulkodóak lehetnek a vokális kommunikáció nem verbális jelei, a hanghordozás, a beszédtónus, a szavak közti szünetek hosszúsága és dinamikája – magyarázza a szakember.

A telefonos jelentkezés, érdeklődés előnyeként említi, hogy telefonon az ember idealizálja a beszélgetőpartnerét, esetünkben mondjuk a munkaadó képviselőjét. Olyannak képzeli pillanatnyi viselkedését, amilyennek ő szeretné látni. Érdeklődőnek, segítőkésznek. Ez az idealizálás növeli az önbizalmat, amely jó hatással van a teljesítményre. Ha viszont a másik fél egy megjegyzéssel vagy önkéntelen jellel, sóhajtással, érdektelen hanghordozással leleplezi a közönyét, az telefonon már szinte jóvátehetetlen, míg a személyes kapcsolat során ez elintézhető egy bátorító mosollyal.

A kutató azt mondja: nehezíti a telefonos kapcsolatot, hogy nem érvényesülhet a beszédjog átadása, átvétele. Ha a személyes kapcsolat során az ember befejezi a mondatot s a partnerére néz, akkor átadja neki a szót. Ha nem néz rá, azzal jelzi, hogy töpreng, s folytatni akarja a gondolatsort. Telefonon ezt nehéz megérezni, nem könnyű jó ütemben megszólalni. Márpedig ezek az apró jelek mind hozzájárulnak a szimpátia vagy antipátia kialakulásához.

A szakember összegzése szerint érdemes telefonon tájékozódni, bejelentkezni, hiszen ismerőssé válhat a hang, s a telefon hivatkozási alapot teremt a személyes beszélgetéshez.

Olyan érzésekkel köszönök el a pszichiátertől, mint a mestersége veszélyeiről felvilágosított, s ezáltal egy életre elbizonytalanított hályogkovács. Bátortalanul nyúlok a telefonhoz, felhívom korábbi beszélgetőtársaimat, hogy megtudjam, jutottak-e előbbre, hozott-e nekik szerencsét a telefonos álláskeresés.

A debreceni közgazdászt interjúra hívták egy világcéghez. A művelődésszervező átmenetileg elvállalta a közvetítői munkát az ingatlanforgalmazó és kivitelező cégnél. Alkalmazásba nem vették, havonként kap hetvenezer forintot zsebbe. Emellett fölveszi a munkanélküli-segélyt is.

A szekszárdi tanítónő eddig nem kapott állást, a leendő Euro Vegas még nem vesz fel embereket. Cipeli hát a székeket és a virágokat a rendezvényekre, s tovább lapozza az újságokat meg a cégregisztereket.

Havi telefonszámlája 27 ezer forint.

---

• Figyelő
• Stílszerű elbocsátás
• HR Portál